Tiszabökény alapításának éve: 1230 

         Tiszabökény területe: 9095 km²

é.sz.48⁰ 04’20” , k.h. 22⁰53’46”

Tszf. magasság: 120 m

Népsűrűsség:  0,24 fő/km²

Tiszabökény lakossága:  2216 fő /2001-es adat/

Magyar lakosság: 2144 fő

Tiszabökény vagy Bökény, 1946-tól Bobove, magyar község, közigazgatásilag Péterfalvához tartozik. 1971-ig külön községi tanácsa volt Farkasfalvával együtt. 

Hivatalosan egybeolvasztották a két egymásba épülő községet. 

Az ukrán-magyar határ mentén és a Tisza jobb partján terül el, 22 km-re Nagyszőlőstől, 25 km-re Beregszásztól, 6 km-re a újlaki vasútállomástól. A községen halad át Beregszász és Nagyszőlős irányában a Királyháza–Újlak műút. Határában ível át a Tisza-híd. Tiszabecs-Újlak néven, 1989-től személyforgalmat lebonyolító nemzetközi határátkelő működik.  

1907: Tiszabökény 1230, 1368 Buken. A Bökény helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynévhez lásd Bököny szócikkét. E személynév eredetét kellően még nem tisztázták. Némelyek az ótörök bük, erdő, sörség, bozót főnévvel vélik összekapcsolhatónak.  Neve mások szerint a régi magyar Bököny személynévből származik, ennek eredete a török bököny (bűk erdő) főnév. A megkülönböztető szerepű Tisza előtag a folyó mellékére utal. Az 1946-ban hatósági úton megállapított ukrán Bobove, Tiszabökény, az ukrán Bobovij, "bab" melléknévnek a semlegesnemű alakjából való.

Fényes Eelek leírása 1851-ből. "Bökény, magyar falu, Bereg-Ugocsa vármegyében, közel a Tiszához, 64 római, 292 görög katolikus, 186 református, 11 zsidó lakja, református és görög katolikus anyatemplommal, fekete termékeny határral. Erdeje nincs, csak bokros helyei... Út. p. Nagy-Szőlős."

Tiszabökény nevét 1230-ban Buken néven említette először oklevél. A falu a Tiszahát egyik legrégibbnek tartott települése, melyet az írásos adatok elsőként említettek Ugocsa megye kisnemesi falvai közül. 1230-ban Farkas nevű szerviense kapott itt földet II. András királytól. A Farkas család a Bökényi családdal állt rokonságban, és ő volt Farkasfalva alapítója is.

A 15. században a falu birtokosai a Bökényiek voltak, majd a Bay család birtoka lett a falu.

A falut 1717-ben a tatárok pusztították el, ezután ruszinokkal telepítették be.

A 19. században kolerajárvány pusztított.

1910-ben 866, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott. 

Lakossága: 1938-ban 1150, 1940-ben 1166, 1944-ben 1166, 1969-ben 1956, 1982-ben 2000, 1989-ben 2600, ebből magyar 2550, 2001-ben 2216, ebből magyar 2144.

Felekezetileg vegyes képet mutat: görög és római katolikusok, pravoszlávok és reformátusok lakják. Református egyháza 1700-ban keletkezett. Több évszázadik a Bay család birtokolta, emléktáblájuk megtalálható a református templom oldalán. Kultúrháza, óvodája, iskolája van. A tiszabökényiek hagyománytisztelők, évente több kulturális rendezvény öregbíti a falu hírnevét. Az elmúlt századok viharai itt sújtották a népet: tatárjárás (1717), kolerajátvány (19. század). Az elmúlt évtizedekben három nagy árvíz pusztította: 1970-ben, 1998-ban és 2001 jelentős károkat okozott a Tisza és a Batár áradása.